Sonka, tojás, kolbász....

Féktelen zabálás.... 

Hosszú hétvége, fitness, wellness...

Locsolkodás....

Nagyböjt, kötelezőből..... és, betöltöttük a törvényt, mostantól lehet bármit, jók voltunk....

Szóval..... Ez mind igaz, és sok igazság van benne, sok valós tartalom....

Nos, és, akkor megláttam egy posztot egy volt kollégám oldalán :

Valami olyasmi, h mennyire fáj, h elmentél, h nem láthatlak többé, h mennyiszer megbántottalak, Apa, és.... úgy mentél el, h nem kérhettem bocsánatot, és nem mondhattam el, mennyire szeretlek.... hiányzol, annyi éve már!

És, igen.... épp ez a húsvét lényege... 

Mielőtt mi megszülettünk, Jézus már meghalt értünk, mindenért, azokért a bűnökért is, amiket ezután fogunk elkövetni, mert szeret, mert annyira szeret, h Önmagát adta értünk....

Semmit nem tehetünk érte, soha nem tudjuk meghálálni, kiérdemelni, szimplán csak el kell fogadnunk.... el kell tudni, hinnünk, h szeretett, h örökké szeret .

Hiszem, h minden szülő így van a gyerekével.... bármit csinált, bármit csinál, szeretem, mert nem tudom nemszeretni...

És, a gyerek dolga nem az, h élete végéig hálálkodjon, vezekeljen, az én életemet, az én álmaimat valósítsa meg, hanem, éljen, élje meg önmagát, menjen előre, merje keresni , mi az Ő útja az életben....

Ez a legnagyobb hála egy szülő felé.... Ha látja föltámadni önmagát, amit vetett  , amiért az életét adta a hétköznapokban, azt látja föltámAdni a gyerekében, új teremtésként :)

És, ha mindez történik, és láthatóvá válik, akkor jöhet a sonka, tojás , kolbász, locsolkodÁs, nyúlparádé, meg, ami belefér :)

Mert, csakis az számít,ami a szívben van.... :)

Áldott húsvétot :)

Olvastam ma hajnalban egy gondolatébresztő cikket,aminek az volt a lényege,h amíg  az embernek nincs gyereke,addig túlidealizálja az anyaságot,vágyakozik utána,minden ezzel kapcsolatos élményt álomszépnek,és kívánatosnak talál,amikor meg megtörténik,korántsem olyan hipp-hipp  a történet...viszont...mindent egybevetve : anyának lenni fantasztikus!

Ezt a történetet folytattam gondolatban tovább,és osztom meg most Veletek:

És ....azt sem kalkuláltad be a történetbe,h ezek az édes , pici,meleg,puha, illatos bébik egyszer a fejedre nőnek...és ez nem is évszázadok kérdése,mint ,ahogyan a szoptatás-tisztábatevés-fürdetés mókuskereke mellől látszott,hanem pár röpke pillanat:))

És itt van Neked x számú kajla kamasz,akik álomszéppé tudják tenni a jelenedet.....akiknek önálló személyisége,és hatalmas öntudata lett...szinte észrevétlenül az évek taposómalmában...akik megvívják a maguk harcait...elesnek,és...már nem elég egy anyapuszi a lehorzsolt térdekre...itt már lélek simi kell..még,ha a szíved beleszakad is,h végig kell nézned,hagynod kell,h megüsse magát,h tanuljon..h tapasztalatokat szerezzen...h férfivá..mitöbb,idővel érett férfivá váljon:)

És....a kegyelem az,ha mindezt úgy tudd végignézni,végigaszisztálni,végigaggódni,h hagyd...h mindig mellette légy,de csak akkor lépj,ha tényleg szüksége van rád..és meg tudd állni,h ha nem kellesz,ne nyüzsögj....

Hagyni,és elengedni....

Hatalmas lecke ez..és embertpróbáló...és...sok könny,sok aggódás...sok álmatlan éjszaka az ára.....:)

De ....ez egy út...és azt mondják az okosok,h az út maga a boldogság...nos,ezzel teljesen egyetértek..és ezen az úton megtanuljuk,h nem az a  boldogság,amit mi boldogságnak képzelünk, átértékeljük ,átalakulunk,más emberré válunk ezen  az úton....elvben bölcsebbé, és okosabbá...gyakorlatilag meg....megvívjuk a magunk harcát,a magunk csatáit....és...jutalomként gyönyörködhetünk:)

És kapunk ajándékba plusz gyerekeket...akik szintén önálló személyiséggel rendelkeznek...akik már nem is gyerekek,csak annak látszanak..és az ember megtanulja,h egyik sincs cukorból...és mindnekinek megvan a maga határozott elképzelése az életről:)

És igen...ahogy a gyerekeink a fölnőtté válás során párszor belebuknak a dolgaikba,h tanuljanak, úgy mi is belebukunk párszor a "tökéletes szülő","tökéletes anyuka","tökéletes család" filingbe...Sokszor a mosdóvízzel kiöntjük a gyereket....

De a  vigasz az,h mindig van tovább...ami elmúlt,azon nem lehet már változtatni,és még jön pár mellényúlás,amikor az ember rosszul ítél meg helyzetet,rosszul dönt...és feje tetejére áll a világ...de...

Aki nem meri vállani,megélni a kudarcait, aki görcsösen ragaszkodik a "TÖKÉLETES "filinghez,az nem tudja ,mit szalaszt el,miről marad le,ha feszt ezen görcsöl,h minden  tökéletesen kerek legyen...

Sohasem lesz kerek,legalábbis nem a mi emberi szemünkkel nézve:)

Mindig lesznek olyan történések,amik pillanatok alatt összeomlasztják a jól fölépített,mesterien kimunkált légvárunkat:)

És persze, a lehető legjobb pillanatban:)

Momdjuk, kamaszkorra is tökéletesen igaz az,h minden csak a te gyerekeddel történik...mindenki másé kitűnő tanuló...engedelmes,sarokba támasztható...nem bulizós....és még sorolhatnám...szóval...mindenki másé maga a " TÖKÉLETES GYERMEK"  

De te pontosan arra legyél büszke,h nem sablon gyerekeid vannak...ahogyan az ember maga sem egy sablon termék...értelem,és szabad akarat:)

Nos , a dolog lényege,amiért ezt az egészet ideöntöttem,h...nagyon hálás vagyok az én Uramnak,h anya lehettem...h rám mert bízni három életet...h végigvisz ezen az úton, és...helyrehozza mindazt,amit én elrontok...h Ő formál, és nem én...de én lehetek az első asszisztense..és néha beleshetek a kulisszák mögé,és láthatok...és,h  mindig pontosan annyi terhet ad,amennyit el tudok viselni,és annyi örömöt, h ne veszítsem el a hitemet...sőőőt....ennél lényegesen többet:)

Azt kapom,h láthatom embergyermekből érett férfivá válni a gyerekeimet..és azt gondolom,ez egy anya számára mindennél többet jelent....:)

És most,h Karácsony..és szeretet ...meg mindneféle hangzatos,és magasztos gondolatok....nos...igen, ezt mindenki másként éli meg....azt gondolom,olyan nap,mint bármelyik másik....egész évben,egész életünkben karácsony kell legyen...egész életünkben szeretnünk kell,mert ezt a parancsot táplálták belénk még születésünk előtt...az életet élni kell...nem csak karácsonykor,hanem a nap,a hét,az év, az élet mindne percében..és nem tökéletesen,mert az képtelenség,csak annyira, amennyire tőlünk telik:)

És...nem tudni,mi marad meg mindebből,mit adhatunk át örökségként  a gyermekeinknek,mi az,amit elvisznek magukkal útravalónak...mindnekinél teljesen más ez...és megvan a reménység bennem,h ... ők is embert fognak nevelni a saját gyermekeikből...h...merik fölvállalni ezt az utat a mindennapokban,amikor ott lesz az ideje,és hiszem,h nekik is ekkora öröm lesz ez ,mint nekem:)

És....amikor mindez megtörténik...amikor az évek telnek,és a gyerekeim gyerekei fölnőtté válnak,akkor fogják a gyerekeim is megtapasztalni,fölidézni mindazt,amit én is csak így menet közben,az idők során,h mindaz,amit az anyukámtól,a nagymamámtól hallottam,és tapasztaltam,mindaz igaz...és...nemes útravaló volt...csak,akkor még nem ismertem az értékét:)

Hmm....azt gondolom, ez a mondat, ez a segélykiáltás mindannyiónk lelkéből fölszakadt már párszor  életünk folyamán,és  szükséges  is időnként,h újra szembesüljünk ezzel a ténnyel,h milyen érzés is volt,amikor ebben a helyzetben voltunk...

Szülőként, pláne ,ha kamasz gyermekeink vannak,nagyon fontos ezt a mondást az összes létező helyre kitűzni,beszúrni,fölvésni,bemásolni...és lehetőleg törölhetetlen,koptathatatlan módon,h mindig a szemünk  előtt legyen...

Sokminden megtörténik, elhangzik a pillanat hevében,amit  egyik fél sem gondol komolyan,csak szimplán nem tud a helyzettel mit kezdeni,és valamit reagálni kell...

Természetesen az ilyen helyzetek a lehető legjobbkor szoktak történni,pl hajnalban,buszra indulás előtt...este,lefekvés előtt...amikor épp valaki olyan vendég jön,aki előtt illik kicsit viselkedni...de lehetne az  extrém helyzeteket fokozni ízlés szerint...:)

A lényeg,h az utolsó pillanatban még elhangzik egy kegyelemdöfés ,bizti,ami ziherejsz alapon,h a másik fél garantáltan ne érezze jól magát...

A legritkábban lehet ilyenkor rendezni a dolgokat,mindenki zúgó fejjel rohan a dolgára,és jó esetben  csak egy fél nap van,h rágódjunk a dolgokon, fortyogjunk vélt,vagy valós sérelmeinken...és ...talán a szikrája beüt egy idő után annak is,h lehet,h túlreagáltam..lehet,a  másiknak is vannak szempontjai...lehet, érdemes lett volna talán másfélig elszámolni,mielőtt visszalövök...  

Erre találták föl anyáknál a könnyeket....amikor az ember itthon marad a  néma ,üres lakásban egyedül, elég jól  bele lehet gondolni, h az a gyerek,az a bébi,aki ez a nagy lakli volt még pár éve...és ezzé lett...pedig én a  lehetőségeimhez képest, mindnet megtettem...és....képes volt...és nem először...szóval...ott szinte beköszönt a világvége hangulat...és nem tudni,hogyan tovább... Közben a gyerek, a beste ,bitang kölyök megy...először rohan... és dúl -fúl ...őt senki nem érti meg...egyedül van széles evilágban...csalódott...és ...közben,temperamentumtól függően elkezd gondolkodni....merthogy..ő is érző lélek,csak ügyesen titkolja...

Pláne,ha fiú...hááát....de ez egy külön történet...:)

 Szóval, egyszem magzatunk,aki ugye már föltörekvő férfipalánta ,ott áll a káosz közepén..és esze nincs,h merre van most az accal előre....  

Az esze szerint neki van igaza...a szíve azt diktálja,h anya....anya szeret..igaz,h most úúúútál..és én is őt...de mindig szeretett...és én is szerettem...de...most mé úúúútál???  De nekem van igazam...de...úúúúútálom....de....de...mindnekit úúúútálok....és engem is úúúútál mindneki...senki nem szeret..én sem szeretek senkit...egyedül vagyok....ezt pedig végig kell csinálnom...én vagyok a férfi...fölnőtt vagyok...jobban tudom....de...anya szeretett...lehet,most is szeret???...nem..nem szerethet...megtiltotta...úúúútálom.... de ...de... tett nekem most is uzsit... lehet,mégis szeret??... nem..nem szerethet... miket mondtam neki... anya ... szeretem anyát... de ...nem engedhetek... úúútálni fog...de.... lehet, ha egy kicsit..csak egy kicsit... lehet,engednem kéne kicsit...  de nem lehet,akkor gyönge vagyok... de én nem vagyok gyönge... erős vagyok... jól gondolom... de anya szeret...sosem akart nekem rosszat, csak most...de miért???...nem ért meg...úúúútál....de.... sosem akart rosszat... szeret....lehet,tényleg szeret?? ... de megbántottam.... de...föl kéne hívni... áááá... nem lehet...nem áll velem szóba.... de ...lehet,szeret...akkor lehet , fölveszi...  lehet...

És a telefon csörögni kezd... ki az ilyenkor???  Ez sem tud máskor hívni???.... ANYA!!!  

Megelőzött...

Szia anya... igen, elértem a buszt...én is szeretlek...

Anya szeret:)))

A nő


Nő az ki ad neked életet
Nő az ki gonddal felnevel
Nő az ki életed vágya 
Nő az kit vágysz az ágyba 
Nő ki mindig szeret 
Nő az kilehet csalfa 
Nő aki mindig meglesz csalva 
Nőnek jussa az erény 
Nőnek vigasza csak a remény 
Nő az ki megbocsájt, ha vétkezel 
Nő az kivel megosztod mindened
Nő az ki tovább örökíti életed 
Nő kiért életed – vesztheted 
Nő az ki majd melledre rakja két kezed 
Nő az ki végül lefogja két szemed 

v-Komédiás

Ezt a csodaszép verset egy nagyon kedves barátomtól kaptam évekkel ezelőtt:)

Azt gondolom ,ennyi bölcsességhez nem is lehet semmit hozzáfűzni....

Köszönöm :)

Milyen sokszor morgunk amiatt, h valami nem sikerült...valaki nem jött el...valaki késett...nem kelt ki a borsó...nem tudtam eladni a csirkéket...bármi ok lehet a csalódásra,és azt mondjuk, h ez balszerencsék sorozata... rám jár a rúd...de mért pont velem???

Aztán..telik az idő...az ember elfelejti ezeket a bosszúságokat...vagy legalábbis halványulnak,és egyszercsak, van, h évek múltával bevillan a kép, h ....húúúúúú....akkor az a valaki nem jött el...de amíg vártam,összefutottam valaki mással,aki olyan lehetőséget mondott,ami miatt teljesen más irányt vett az életem..és az a változás azzal az elmaradt randival kezdődött...

Vagy....sorozatosan várnom kell...elmúlik a pezsgés az életemből..csak ülök, és nézem a semmit...semmi nem történik...pedig tudom, h kellene... tovább kéne lépnem..de ..mindennap monoton ugyanaz...és akkor az a halk kis hangocska megsúgja, h várj...türelem...és annyira nehéz türelmesnek lennem...

De ez is túlélhető..és...egyszercsak bevillan,h ...hoppá..ha akkor nincs az a száraz,eseménytelen időszak,akkor föl sem tűnt volna az a picike más út,ami szinte a semmiből jött elő, és csak így tudott megerősödni,h minden érzékem ki volt hegyezve egy új élményre...

Szoktuk mondani a baráti társaságban, h az évek,meg a rutin....és valóban...ahogy telnek az évek, történnek a dolgok, az ember megtanulja, h csinnyán véleményezzen...mértékkel bánjon az ítélkezéssel..és...adjon hálát minden egyes napért,ami simán lemegy..és ne kívülálló bírálója, hanem aktív , közreműködő részese legyen a történéseknek...

H merje megnyitni a szemeit , és a száját arra is, h ki merjen állni egy olyan történet mellett,amit a szívében igaznak talál, de a többség elítél...

És...szokás ,meg divat síránkozni az elmúlt évek fölött....

Azt gondolom, h azok nélkül az évek nélkül nem lehetnénk azok,akik vagyunk....

20 évesen az ember nem tud 45 éves fejjel gondolkodni...

20 évesen újra ugyanazokat a marhaságokat követnénk el az akkori eszünkkel,mint akkor, pedig tudom, és szerintem ti is emlékeztek, h senki nem azért ugrott bele egy korai házasságba, mert el akart válni..vagy nem azért kezdett iskolát kerülni,mert csavargó életet akart...

Szimplán meghoztunk egy döntést, a legjobbat akarva ..és sok esetben egy életen át viseljük a  következményeket...

Tanulunk..egy életen át tanulunk...és jó esetben egyre csöndesebbek,visszafogottabbak....megfontoltabbak...talán bölcsebbek is leszünk...

Mondjuk...szerintem  halk ,csöndes és visszafogott én talán soha nem leszek....de...ezzel meg nekem kell együttélnem...:P

Hmmm....nagyon szeretem ezt a gondolatot...

Életünk során annyiszor érezzük magunkat megbántva,eltiporva,megalázva...csupa-csupa negatív élmény..és...mindezek ellenére maradj talpon..és örülj,h süt a nap..csiripelnek a madarak....

Annyiszor hallottam ilyen,és hasonló okos tanácsokat,amiktől leginkább a falnak mentem volna...

Háááát......h egészen őszinte legyek...ha én mélyen vagyok, nekem süthet a nap...meg csiripelhetnek akár a sármányok is..én akkor is sajnálni akarom magamat....

Azt gondolom, vannak olyan pillanatok..meg sajna, órák is,amikor szükséges,h az ember alámerüljön a maga által, vagy éppen mások által kavart katyvaszban....

Kedvenc vesszőparipám,szállóigém,mindegy minek nevezzük,talán a vezérfonal  az életemben, h semmi nem történik véletlenül...mindennek oka van..ideje...és rendeltetése is...

Még az ilyen önsajnáló alámerüléseknek is...

Szóval...a  sármányok csiripasznak, a napocska süt...ami persze önmagában a  csoda..és valóban az....de nekem ez abban a  pillanatban éppen semmit nem jelent...

Az kell,h jól kiélvezhessem,h mennyire vacak nekem, h mennyire nem szeret engem senki....És közben belül a lelkem mélyén alig várom a csodát, h megtörténjen,h valami történjen,ami kibillent ebből a fásult,önsanyargató életérzésből...

És igen..ilyenkor szokott történni a csoda..ami még a sármányoknál,meg a napsugárnál is nagyobb csoda...ami minden esetben más...és csak nekem szól..csak nekem jelenti azt,amit kell jelentsen...

Egy dal...egy mosoly..egy érintés...egy elfelejtett,és épp az adott pillanatban előkerülő toll...

Ezek a csodák...

Emlékszem,h mennem kellett valahová kocsival...nem akartam,de nem tehettem meg,h beforduljak itthon a sarok felé..szóval..mentem..és,...semmi nem sikerült...sorban hülyeségeket csináltam...leesett..bevertem..kidőlt...elém jött..piros lett..nem volt...szóval...begyűrűztem rendesen...és...egyszercsak benyomtam a kocsiban a rádiót...és ...hihetetlen,...de csak ott ,csak nekem..Cohen...

És,aki ismer,tudja, mit jelent ez nekem....És emberi számítások alalpján egy kereskedelmi rádióban a lehető legritkább esetben szokott Cohen lenni...Szóval...nem tudom,hogy jöttem haza,a könnyeim patakokban folytak...és éreztem, és éltem a csodát:)

Egyből az összes sármány csak nekem dalolt,de fél lábon piruettezve,és trillázva,és..mintha az égen is két nap lett volna hírtelen:)

Azt gondolom, h a mélységek azért kellenek, h igazán tudjuk értékelni a magasságokat....,h ne veszítsük el a hitünket...