Az éjjel hallgattam egy nagyon jó tanítást, amiben ez a mondat betalált a szívem középébe, és, azóta is ott forog....
A jó szülőnek az a dolga, ismertetőjele,h feleslegessé teszi magát a gyermeke életében.
Annyira szeretem, amikor valami szembemegy a szokvánnyal :)
Mert, mit látunk magunk körül.... idősebb szülők, fölnőtt gyerekekkel, és, a szülő ezerrel gebeszkedik, h meghatározója, lételeme maradjon gyermeke életének....
Mert, ő tudja, ő jobban tudja.... majd, őőőő megmondja a tutit, ha kérdik, ha nem....
És, számon kér.... aggodalmaskodik... megsértődik, ha nem az történik, amit elképzel...
Magunkra ismerünk páran ? :)
Félelmek jönnek, és gyötörnek, h mi lesz... eszik?? Felöltözött rendesen ?? Mi lesz, ha.... ??
Pláne, ha el is költözik a csemete... :)
3 fiam van, mind külön él már.
Az elköltözésük.... hááát.... megszenvedtem, nah ....
Emlékszem, h ott zokogtam, miután fölszállt a vonatra, miután elköltöztettem, és elindultam haza, miután.... mindegy már... :)
Ott zokogtam, és nagyon fájt, nagyon aggódtam, és.... elkezdtem hálát adni értük, és, odabízni Annak, Akitől kaptam Őket, és azt mondogattam, h nem veszteség, semmi nem veszteség , az élet előre megy, így jó, így helyes. Így kell legyen.
És, aztán a kérdések :
Jajj, mi van velük ,??
Jajjj, nem aggódsz ???
Jajjj, ettek ???
Jajjj, hideg van, mi van, ha fáznak ??
Nos , igen, ezek jogos kérdések.... csak....
Egy huszonpár éves ember elvileg rádöbben, h ha éhes, ennie kéne, ha nincs mit , elmegy a boltba, és vesz, ha fázik, felöltözik, ha szomjas, iszik....
Volt 20 évem ezekre megtanítani őket , ha ezeket most kell, hááát.... akkor inkább , hagyjuk.... ;)
Merjük elhinni, h fantasztikusak, különlegesek, egyediek, de legalábbis , életképesek a fölnőtt gyerekeink :)
Merjük hagyni élni , őket ;)
Merjük elhinni, h, amit vetettünk, az termékeny talajba hullott, és fölnövekszik bennük , és idővel, gyümölcsöt is terem ;)
Merjük élni hagyni őket , és hagyni, h hibázzanak, mert abból tanulnak, és túlélik :)
És..... merjünk mi is élni, merjük elengedni az aggodalmat, merjük elengedni önmagunk fontosságának a tudatát.
Merjünk olyan életet élni, amiben nem a gyerekeink határoznak meg minket ;)
Csodák jönnek, áldások, új élet, új világ :)
A gyereknek, ha fölnőtt is , az a nyugalom, ha boldognak látja a szülőt.... ne rakjunk rájuk fölösleges bűntudatot, azért, mert elhagytak.... Mert , nem elhagytak, szimplán, csak mennek előre , élik az életüket, ahogyan mi is tettük, ahogyan minden generáció teszi, újra , és újra ... :)
Áldott mindennapokat nekünk , ebben az új életben :)
