Életünk során annyiszor érezzük magunkat megbántva,eltiporva,megalázva...csupa-csupa negatív élmény..és...mindezek ellenére maradj talpon..és örülj,h süt a nap..csiripelnek a madarak....
Annyiszor hallottam ilyen,és hasonló okos tanácsokat,amiktől leginkább a falnak mentem volna...
Háááát......h egészen őszinte legyek...ha én mélyen vagyok, nekem süthet a nap...meg csiripelhetnek akár a sármányok is..én akkor is sajnálni akarom magamat....
Azt gondolom, vannak olyan pillanatok..meg sajna, órák is,amikor szükséges,h az ember alámerüljön a maga által, vagy éppen mások által kavart katyvaszban....
Kedvenc vesszőparipám,szállóigém,mindegy minek nevezzük,talán a vezérfonal az életemben, h semmi nem történik véletlenül...mindennek oka van..ideje...és rendeltetése is...
Még az ilyen önsajnáló alámerüléseknek is...
Szóval...a sármányok csiripasznak, a napocska süt...ami persze önmagában a csoda..és valóban az....de nekem ez abban a pillanatban éppen semmit nem jelent...
Az kell,h jól kiélvezhessem,h mennyire vacak nekem, h mennyire nem szeret engem senki....És közben belül a lelkem mélyén alig várom a csodát, h megtörténjen,h valami történjen,ami kibillent ebből a fásult,önsanyargató életérzésből...
És igen..ilyenkor szokott történni a csoda..ami még a sármányoknál,meg a napsugárnál is nagyobb csoda...ami minden esetben más...és csak nekem szól..csak nekem jelenti azt,amit kell jelentsen...
Egy dal...egy mosoly..egy érintés...egy elfelejtett,és épp az adott pillanatban előkerülő toll...
Ezek a csodák...
Emlékszem,h mennem kellett valahová kocsival...nem akartam,de nem tehettem meg,h beforduljak itthon a sarok felé..szóval..mentem..és,...semmi nem sikerült...sorban hülyeségeket csináltam...leesett..bevertem..kidőlt...elém jött..piros lett..nem volt...szóval...begyűrűztem rendesen...és...egyszercsak benyomtam a kocsiban a rádiót...és ...hihetetlen,...de csak ott ,csak nekem..Cohen...
És,aki ismer,tudja, mit jelent ez nekem....És emberi számítások alalpján egy kereskedelmi rádióban a lehető legritkább esetben szokott Cohen lenni...Szóval...nem tudom,hogy jöttem haza,a könnyeim patakokban folytak...és éreztem, és éltem a csodát:)
Egyből az összes sármány csak nekem dalolt,de fél lábon piruettezve,és trillázva,és..mintha az égen is két nap lett volna hírtelen:)
Azt gondolom, h a mélységek azért kellenek, h igazán tudjuk értékelni a magasságokat....,h ne veszítsük el a hitünket...
