Milyen sokszor morgunk amiatt, h valami nem sikerült...valaki nem jött el...valaki késett...nem kelt ki a borsó...nem tudtam eladni a csirkéket...bármi ok lehet a csalódásra,és azt mondjuk, h ez balszerencsék sorozata... rám jár a rúd...de mért pont velem???

Aztán..telik az idő...az ember elfelejti ezeket a bosszúságokat...vagy legalábbis halványulnak,és egyszercsak, van, h évek múltával bevillan a kép, h ....húúúúúú....akkor az a valaki nem jött el...de amíg vártam,összefutottam valaki mással,aki olyan lehetőséget mondott,ami miatt teljesen más irányt vett az életem..és az a változás azzal az elmaradt randival kezdődött...

Vagy....sorozatosan várnom kell...elmúlik a pezsgés az életemből..csak ülök, és nézem a semmit...semmi nem történik...pedig tudom, h kellene... tovább kéne lépnem..de ..mindennap monoton ugyanaz...és akkor az a halk kis hangocska megsúgja, h várj...türelem...és annyira nehéz türelmesnek lennem...

De ez is túlélhető..és...egyszercsak bevillan,h ...hoppá..ha akkor nincs az a száraz,eseménytelen időszak,akkor föl sem tűnt volna az a picike más út,ami szinte a semmiből jött elő, és csak így tudott megerősödni,h minden érzékem ki volt hegyezve egy új élményre...

Szoktuk mondani a baráti társaságban, h az évek,meg a rutin....és valóban...ahogy telnek az évek, történnek a dolgok, az ember megtanulja, h csinnyán véleményezzen...mértékkel bánjon az ítélkezéssel..és...adjon hálát minden egyes napért,ami simán lemegy..és ne kívülálló bírálója, hanem aktív , közreműködő részese legyen a történéseknek...

H merje megnyitni a szemeit , és a száját arra is, h ki merjen állni egy olyan történet mellett,amit a szívében igaznak talál, de a többség elítél...

És...szokás ,meg divat síránkozni az elmúlt évek fölött....

Azt gondolom, h azok nélkül az évek nélkül nem lehetnénk azok,akik vagyunk....

20 évesen az ember nem tud 45 éves fejjel gondolkodni...

20 évesen újra ugyanazokat a marhaságokat követnénk el az akkori eszünkkel,mint akkor, pedig tudom, és szerintem ti is emlékeztek, h senki nem azért ugrott bele egy korai házasságba, mert el akart válni..vagy nem azért kezdett iskolát kerülni,mert csavargó életet akart...

Szimplán meghoztunk egy döntést, a legjobbat akarva ..és sok esetben egy életen át viseljük a  következményeket...

Tanulunk..egy életen át tanulunk...és jó esetben egyre csöndesebbek,visszafogottabbak....megfontoltabbak...talán bölcsebbek is leszünk...

Mondjuk...szerintem  halk ,csöndes és visszafogott én talán soha nem leszek....de...ezzel meg nekem kell együttélnem...:P