Hmm....azt gondolom, ez a mondat, ez a segélykiáltás mindannyiónk lelkéből fölszakadt már párszor életünk folyamán,és szükséges is időnként,h újra szembesüljünk ezzel a ténnyel,h milyen érzés is volt,amikor ebben a helyzetben voltunk...
Szülőként, pláne ,ha kamasz gyermekeink vannak,nagyon fontos ezt a mondást az összes létező helyre kitűzni,beszúrni,fölvésni,bemásolni...és lehetőleg törölhetetlen,koptathatatlan módon,h mindig a szemünk előtt legyen...
Sokminden megtörténik, elhangzik a pillanat hevében,amit egyik fél sem gondol komolyan,csak szimplán nem tud a helyzettel mit kezdeni,és valamit reagálni kell...
Természetesen az ilyen helyzetek a lehető legjobbkor szoktak történni,pl hajnalban,buszra indulás előtt...este,lefekvés előtt...amikor épp valaki olyan vendég jön,aki előtt illik kicsit viselkedni...de lehetne az extrém helyzeteket fokozni ízlés szerint...:)
A lényeg,h az utolsó pillanatban még elhangzik egy kegyelemdöfés ,bizti,ami ziherejsz alapon,h a másik fél garantáltan ne érezze jól magát...
A legritkábban lehet ilyenkor rendezni a dolgokat,mindenki zúgó fejjel rohan a dolgára,és jó esetben csak egy fél nap van,h rágódjunk a dolgokon, fortyogjunk vélt,vagy valós sérelmeinken...és ...talán a szikrája beüt egy idő után annak is,h lehet,h túlreagáltam..lehet,a másiknak is vannak szempontjai...lehet, érdemes lett volna talán másfélig elszámolni,mielőtt visszalövök...
Erre találták föl anyáknál a könnyeket....amikor az ember itthon marad a néma ,üres lakásban egyedül, elég jól bele lehet gondolni, h az a gyerek,az a bébi,aki ez a nagy lakli volt még pár éve...és ezzé lett...pedig én a lehetőségeimhez képest, mindnet megtettem...és....képes volt...és nem először...szóval...ott szinte beköszönt a világvége hangulat...és nem tudni,hogyan tovább... Közben a gyerek, a beste ,bitang kölyök megy...először rohan... és dúl -fúl ...őt senki nem érti meg...egyedül van széles evilágban...csalódott...és ...közben,temperamentumtól függően elkezd gondolkodni....merthogy..ő is érző lélek,csak ügyesen titkolja...
Pláne,ha fiú...hááát....de ez egy külön történet...:)
Szóval, egyszem magzatunk,aki ugye már föltörekvő férfipalánta ,ott áll a káosz közepén..és esze nincs,h merre van most az accal előre....
Az esze szerint neki van igaza...a szíve azt diktálja,h anya....anya szeret..igaz,h most úúúútál..és én is őt...de mindig szeretett...és én is szerettem...de...most mé úúúútál??? De nekem van igazam...de...úúúúútálom....de....de...mindnekit úúúútálok....és engem is úúúútál mindneki...senki nem szeret..én sem szeretek senkit...egyedül vagyok....ezt pedig végig kell csinálnom...én vagyok a férfi...fölnőtt vagyok...jobban tudom....de...anya szeretett...lehet,most is szeret???...nem..nem szerethet...megtiltotta...úúúútálom.... de ...de... tett nekem most is uzsit... lehet,mégis szeret??... nem..nem szerethet... miket mondtam neki... anya ... szeretem anyát... de ...nem engedhetek... úúútálni fog...de.... lehet, ha egy kicsit..csak egy kicsit... lehet,engednem kéne kicsit... de nem lehet,akkor gyönge vagyok... de én nem vagyok gyönge... erős vagyok... jól gondolom... de anya szeret...sosem akart nekem rosszat, csak most...de miért???...nem ért meg...úúúútál....de.... sosem akart rosszat... szeret....lehet,tényleg szeret?? ... de megbántottam.... de...föl kéne hívni... áááá... nem lehet...nem áll velem szóba.... de ...lehet,szeret...akkor lehet , fölveszi... lehet...
És a telefon csörögni kezd... ki az ilyenkor??? Ez sem tud máskor hívni???.... ANYA!!!
Megelőzött...
Szia anya... igen, elértem a buszt...én is szeretlek...
