Olvastam ma hajnalban egy gondolatébresztő cikket,aminek az volt a lényege,h amíg  az embernek nincs gyereke,addig túlidealizálja az anyaságot,vágyakozik utána,minden ezzel kapcsolatos élményt álomszépnek,és kívánatosnak talál,amikor meg megtörténik,korántsem olyan hipp-hipp  a történet...viszont...mindent egybevetve : anyának lenni fantasztikus!

Ezt a történetet folytattam gondolatban tovább,és osztom meg most Veletek:

És ....azt sem kalkuláltad be a történetbe,h ezek az édes , pici,meleg,puha, illatos bébik egyszer a fejedre nőnek...és ez nem is évszázadok kérdése,mint ,ahogyan a szoptatás-tisztábatevés-fürdetés mókuskereke mellől látszott,hanem pár röpke pillanat:))

És itt van Neked x számú kajla kamasz,akik álomszéppé tudják tenni a jelenedet.....akiknek önálló személyisége,és hatalmas öntudata lett...szinte észrevétlenül az évek taposómalmában...akik megvívják a maguk harcait...elesnek,és...már nem elég egy anyapuszi a lehorzsolt térdekre...itt már lélek simi kell..még,ha a szíved beleszakad is,h végig kell nézned,hagynod kell,h megüsse magát,h tanuljon..h tapasztalatokat szerezzen...h férfivá..mitöbb,idővel érett férfivá váljon:)

És....a kegyelem az,ha mindezt úgy tudd végignézni,végigaszisztálni,végigaggódni,h hagyd...h mindig mellette légy,de csak akkor lépj,ha tényleg szüksége van rád..és meg tudd állni,h ha nem kellesz,ne nyüzsögj....

Hagyni,és elengedni....

Hatalmas lecke ez..és embertpróbáló...és...sok könny,sok aggódás...sok álmatlan éjszaka az ára.....:)

De ....ez egy út...és azt mondják az okosok,h az út maga a boldogság...nos,ezzel teljesen egyetértek..és ezen az úton megtanuljuk,h nem az a  boldogság,amit mi boldogságnak képzelünk, átértékeljük ,átalakulunk,más emberré válunk ezen  az úton....elvben bölcsebbé, és okosabbá...gyakorlatilag meg....megvívjuk a magunk harcát,a magunk csatáit....és...jutalomként gyönyörködhetünk:)

És kapunk ajándékba plusz gyerekeket...akik szintén önálló személyiséggel rendelkeznek...akik már nem is gyerekek,csak annak látszanak..és az ember megtanulja,h egyik sincs cukorból...és mindnekinek megvan a maga határozott elképzelése az életről:)

És igen...ahogy a gyerekeink a fölnőtté válás során párszor belebuknak a dolgaikba,h tanuljanak, úgy mi is belebukunk párszor a "tökéletes szülő","tökéletes anyuka","tökéletes család" filingbe...Sokszor a mosdóvízzel kiöntjük a gyereket....

De a  vigasz az,h mindig van tovább...ami elmúlt,azon nem lehet már változtatni,és még jön pár mellényúlás,amikor az ember rosszul ítél meg helyzetet,rosszul dönt...és feje tetejére áll a világ...de...

Aki nem meri vállani,megélni a kudarcait, aki görcsösen ragaszkodik a "TÖKÉLETES "filinghez,az nem tudja ,mit szalaszt el,miről marad le,ha feszt ezen görcsöl,h minden  tökéletesen kerek legyen...

Sohasem lesz kerek,legalábbis nem a mi emberi szemünkkel nézve:)

Mindig lesznek olyan történések,amik pillanatok alatt összeomlasztják a jól fölépített,mesterien kimunkált légvárunkat:)

És persze, a lehető legjobb pillanatban:)

Momdjuk, kamaszkorra is tökéletesen igaz az,h minden csak a te gyerekeddel történik...mindenki másé kitűnő tanuló...engedelmes,sarokba támasztható...nem bulizós....és még sorolhatnám...szóval...mindenki másé maga a " TÖKÉLETES GYERMEK"  

De te pontosan arra legyél büszke,h nem sablon gyerekeid vannak...ahogyan az ember maga sem egy sablon termék...értelem,és szabad akarat:)

Nos , a dolog lényege,amiért ezt az egészet ideöntöttem,h...nagyon hálás vagyok az én Uramnak,h anya lehettem...h rám mert bízni három életet...h végigvisz ezen az úton, és...helyrehozza mindazt,amit én elrontok...h Ő formál, és nem én...de én lehetek az első asszisztense..és néha beleshetek a kulisszák mögé,és láthatok...és,h  mindig pontosan annyi terhet ad,amennyit el tudok viselni,és annyi örömöt, h ne veszítsem el a hitemet...sőőőt....ennél lényegesen többet:)

Azt kapom,h láthatom embergyermekből érett férfivá válni a gyerekeimet..és azt gondolom,ez egy anya számára mindennél többet jelent....:)

És most,h Karácsony..és szeretet ...meg mindneféle hangzatos,és magasztos gondolatok....nos...igen, ezt mindenki másként éli meg....azt gondolom,olyan nap,mint bármelyik másik....egész évben,egész életünkben karácsony kell legyen...egész életünkben szeretnünk kell,mert ezt a parancsot táplálták belénk még születésünk előtt...az életet élni kell...nem csak karácsonykor,hanem a nap,a hét,az év, az élet mindne percében..és nem tökéletesen,mert az képtelenség,csak annyira, amennyire tőlünk telik:)

És...nem tudni,mi marad meg mindebből,mit adhatunk át örökségként  a gyermekeinknek,mi az,amit elvisznek magukkal útravalónak...mindnekinél teljesen más ez...és megvan a reménység bennem,h ... ők is embert fognak nevelni a saját gyermekeikből...h...merik fölvállalni ezt az utat a mindennapokban,amikor ott lesz az ideje,és hiszem,h nekik is ekkora öröm lesz ez ,mint nekem:)

És....amikor mindez megtörténik...amikor az évek telnek,és a gyerekeim gyerekei fölnőtté válnak,akkor fogják a gyerekeim is megtapasztalni,fölidézni mindazt,amit én is csak így menet közben,az idők során,h mindaz,amit az anyukámtól,a nagymamámtól hallottam,és tapasztaltam,mindaz igaz...és...nemes útravaló volt...csak,akkor még nem ismertem az értékét:)