Közérdekű...és nagyon fontos....

2012.08.08. 12:16 Scmic67

 

 

Ez az oldal régi álmom...

 

Azt szeretném,ha közösen szerkesztenénk.

 

 Azt gondolom,h rész szerint van bennünk az ismeret,mindnekinek van olyan ismerete,tapasztalata,ami a másiknak nincs.

 

Ugyanakkor elengedhetetlen a mindennapokhoz,h lássuk egymás erősségeit, gyöngeségeit..h tanulni tudjunk egymástól..h , ha nem kötelező,akkor nem minden egyes alkalommal a saját fejünkkel menjünk a saját falunknak...

 

Kell aza  sikerélmény is,h nahááát....ezen Te is átmentél??...és...tényleg , Te is belebuktál??...

 

Ezek szerint nem csak én vagyok  a..khmmm..csökkent értelmű medvebocs....

 

Vagy...

De jóóóóó...Neked ez sikerült???....Hogy csináltad???

 

 Rohanó világunkban annyira nincs idő,h személyesen körbeüljünk egy akár kerek,akár szögletes asztalt...és , igen..tudom...a  net egy virtu világ...de...ez a jobbhijján kategória...

 

Ha itt megtehetjük, h térben és időben eltérően,de mégis összedugjuk a szöszke buksinkat, hát....tegyük meg:)

 

Naszóval...Drága volt, jelenlegi , és jövendő Barátaim és Barátnőim..Harcra fel a közöny, a fásultság és a mindennapok taposómalma ellen...

Mert:

Bár zord a harc, megéri a világ, 
Ha az ember az marad, ami volt: 
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.

 

Az élet iskolájában:)

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: blog élet humor bölcsesség scmic67 anyaakadémia túlélősó

Túlélősó indul...

2012.08.08. 11:25 Scmic67

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem néha tragédia a reggeli fölkelés....Elég szétszórtan élek, mindig a napi tennivalóim határozzák meg a ritmusomat,és általában nagyon keveset alszom....

Fölkelés után kell egy laza cappuci,ami nekem egy 3:1 kávéjellegű történet 2 dl tejben.

Az én  gyerekeim már nagyok, jópár éve önállóan megtalálják a  hűtőt, a szájukat, meg még talán néhány személyes holmijukat is a szobájukban..de ez persze csak jobb esetben értendő...Tehát, így velük már túl sok személyes törődés nincs...

Sosem voltak kulcsos gyerekek, életük első 18-20 évében általában mindig itthon voltam,mikor hazaértek oviból, iskolából...ill. egyéb , hasonlóan szórakoztató helyekről...

Ez persze általában nem azt jelentette,meg ma sem azt jelenti,h  nekem semmi dolgom nem volt,meg nincs is a csodaváráson kívül...:)

/ Ja ,azt azért meg kell jegyezzem szép csöndesen,h én azért immár több, mint 45 éve folyamatosan várom a csodát, és...mit tagadjam, elég sok meg is történt velem  az évek során, de erről máskor, és máshol fogok bővebben...:)/

A fiúk születése után 11 évig voltam főállású anya, utána több, mint 8 évig házon belül, mondhatni a konyhám mellett volt a munkahelyem,ami egy tanyai élelmiszer-vegyeskereskedést foglalt magában.Ennek a történetnek múlt év novemberében lett vége, h  divatosan fejezzem ki magam, rajtam kívülálló okok miatt....

Ami részben igaz is,de az azért benne van a pakliban, h mindenhez 2 ember kell,hát ehhez is az kellett...

Én..és a keresőképtelen kereslet...Viszont az is igaz, h rengeteget tanultam ebben az időszakban is  

Edina Barátnőm verte a fejembe, h tanulni vagyunk itt...és minden  erről szól...a folyamatos tanulásról...

Nos...azt gondolom, a tanulás általában fájdalmas dolog,mert el kell merni engedni a jól bevált rutint..kilépni az ismeretlenbe, és tenni azt,amit még sosem,és vagy jól,vagy rosszul, de a létező ismereteink szerint a lehető legjobban,és legjobbat akarva...

A boltos időszakom az emberi kapcsolatokról volt hatalmas lecke...

Hihetetlenül sok dolog látható a  pult innenső oldaláról,és az is tény, h ez fordítva is igaz.

A pult másik oldala a kritika helye...

Egy azonos érdekeltségű tömeg néz szembe egyetlen emberrel,aki próbál jól vagy rosszul, de megfelelni az elvárásoknak, mert vele szemben is vannak elvárások, ami leginkább adott számú éhes,szomjas,és más téren is ellátandó emberpalántákban merül ki...

A kérdéshez való hozzáállásom nézőpont kérdése, és a külső szemlélők szempontjából igen eltérő elbírálású lehet,mint minden, mindannyiónk életében.

Tettem,amit tudtam,és addig,amig tudtam...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: élet anya reggel akadémia scmic67 túlélősó

Üdvözöllek az oldalamon:)

2012.06.16. 13:55 Scmic67

 

Nos...asszem, ez a blog kicsit olyan kéne legyen,mint én...és ha sikerül,akkor nagyon olyan lesz:)

 

Eleged van,h mindennap ugyanaz a taposómalom vesz körbe??

 

A gyerekeid kiröppenőfélben...pár hisztis kamasz összes gondja...és összes szennyese előtted:P

 

Itt a bizonytalanság ideje..lassan közelít a változó kor rémsége is...legalábbis azt mondják..

 

Munkahelyi létbizonytalanság...bármelyik nap  vége lehet a viszonylagos biztonságnak,és valaki mást vehetnek föl helyetted,mert sok utánad a  közteher??

 

Nem tudod a férjed,barátod.,kedvesed épp merre jár,hanyadik munkahelyén robotol épp??

 

Ez mind önmagában is elég ok a stresszre,halmozottan meg...hááát...halmozottan hátránbyos a helyzet...

 

Nos,itt a  nagy lehetőség kis lazításra....

 

Hozz egy kávét..egy zöldteát..esetleg egy citromos sört,h magamra is gondoljak:)...és helyezd magad kényelembe:)

 

Ez az oldal azért jött létre,h kikapcsoljon,  ellazítson, megnevettessen, ha az kell Neked...

Megsimizze a lelked, ha épp üresnek érzed Magad...vagy erőtelennek...vagy csak kellene csoki helyett némi kalóriamentes szeretet...:P

Nem állítom,h ettől helyrebillen az életed...bár úgy lenne...de...talán....kicsit könnyebb lesz  ...talán sikerül egy gyönge kis smile-t varázsolnom az arcodra...:)

Nos...előhangnak talán ennyi...szerintem  még sok is....:P

Jöjjön a puding próbája:) / Most azt kellett volna írnom, h csapjunk a lecsóba...de az már plágium lenne:P /

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása