Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem néha tragédia a reggeli fölkelés....Elég szétszórtan élek, mindig a napi tennivalóim határozzák meg a ritmusomat,és általában nagyon keveset alszom....
Fölkelés után kell egy laza cappuci,ami nekem egy 3:1 kávéjellegű történet 2 dl tejben.
Az én gyerekeim már nagyok, jópár éve önállóan megtalálják a hűtőt, a szájukat, meg még talán néhány személyes holmijukat is a szobájukban..de ez persze csak jobb esetben értendő...Tehát, így velük már túl sok személyes törődés nincs...
Sosem voltak kulcsos gyerekek, életük első 18-20 évében általában mindig itthon voltam,mikor hazaértek oviból, iskolából...ill. egyéb , hasonlóan szórakoztató helyekről...
Ez persze általában nem azt jelentette,meg ma sem azt jelenti,h nekem semmi dolgom nem volt,meg nincs is a csodaváráson kívül...:)
/ Ja ,azt azért meg kell jegyezzem szép csöndesen,h én azért immár több, mint 45 éve folyamatosan várom a csodát, és...mit tagadjam, elég sok meg is történt velem az évek során, de erről máskor, és máshol fogok bővebben...:)/
A fiúk születése után 11 évig voltam főállású anya, utána több, mint 8 évig házon belül, mondhatni a konyhám mellett volt a munkahelyem,ami egy tanyai élelmiszer-vegyeskereskedést foglalt magában.Ennek a történetnek múlt év novemberében lett vége, h divatosan fejezzem ki magam, rajtam kívülálló okok miatt....
Ami részben igaz is,de az azért benne van a pakliban, h mindenhez 2 ember kell,hát ehhez is az kellett...
Én..és a keresőképtelen kereslet...Viszont az is igaz, h rengeteget tanultam ebben az időszakban is
Edina Barátnőm verte a fejembe, h tanulni vagyunk itt...és minden erről szól...a folyamatos tanulásról...
Nos...azt gondolom, a tanulás általában fájdalmas dolog,mert el kell merni engedni a jól bevált rutint..kilépni az ismeretlenbe, és tenni azt,amit még sosem,és vagy jól,vagy rosszul, de a létező ismereteink szerint a lehető legjobban,és legjobbat akarva...
A boltos időszakom az emberi kapcsolatokról volt hatalmas lecke...
Hihetetlenül sok dolog látható a pult innenső oldaláról,és az is tény, h ez fordítva is igaz.
A pult másik oldala a kritika helye...
Egy azonos érdekeltségű tömeg néz szembe egyetlen emberrel,aki próbál jól vagy rosszul, de megfelelni az elvárásoknak, mert vele szemben is vannak elvárások, ami leginkább adott számú éhes,szomjas,és más téren is ellátandó emberpalántákban merül ki...
A kérdéshez való hozzáállásom nézőpont kérdése, és a külső szemlélők szempontjából igen eltérő elbírálású lehet,mint minden, mindannyiónk életében.
